Kisbodak község

Adatok

Régió: Nyugat-Dunántúl
Megye: Győr-Moson-Sopron megye
Kistérség: Mosonmagyaróvári kistérség
Lakosság: 385 fő
Terület: 9.04 km²
Népsűrűség: 42,59 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 96

Fekvése

A település a Szigetköz középső harmadában, a Duna jobb partján található. Megközelíthető a szigetközi 1401 es számú útról Halászi felől Püskin keresztül, vagy Darnózselinél letérve Lipót, Dunaremete valamint Püski érintésével. Mosonmagyaróvártól keletre 15 km, Győrtől nyugatra 30 km távolságra, fekszik.

Története

Szájhagyományok szerint az „Ezer-szigetek” egyik akkori magaslatán épült Bodak vagy Bodajk nevű halásztelep, amely szláv eredetű neve után ítélve nádasos, sásos, vízinövényekkel telített, mocsaras helyet jelentett. A nyelvtudomány viszont azt vallja, hogy a Bodak helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Ez persze nem zárja ki a név szláv eredetét. Írásban Bodakot 1330-ban említik először, mint a Héderváry család birtokát. Ekkor még egy falu lehetett. A „Kys Bodak” név – miként „Nagy Bodak” is – 1591-ben fordul elő első ízben, a Duna áradásainak mederváltásainak következtében. Háborús veszedelmek a vizek védelmében ekkortájt aligha érték, a víz viszont valószínűleg többször elpusztította. A krónikák az 1712. és az 1736. évi árvizek pusztításait kiemelten említik.

Kisbodak egyházilag az Esztergomi Főegyházmegyéhez tartozott egészen 1991-ig, mely a csallóközi esperességnek volt alárendelve. A falu lelkészei évszázadokon keresztül Püski leányegyházaként tevékenykedtek. Lakossága a XV–XVIII. században főként halászattal foglalkozott. A község határában híres malmok működtek. Később, a XVIII–XIX. században aranymosással próbálkoztak. A XVIII–XIX. század fordulóján azonban újabb pusztítások érték. Napóleon élelem után kutató, de azt már nem nagyon találó katonái 1809-ben felperzselték a falut. 1828-ban épül fel a falu első iskolája, melynek első tanítója Pergler János iskolamester, egyben nótárius volt. 1851-ben tűzvész égeti porrá a falut. 1870-ben már 472 katolikus, 21 zsidó, 2 református és 1 evangélikus lakja. 1900-ban, pedig lakossága már csaknem 600 fő. Az első világháborús mozgósításkor 50 fő vonult be közülük 22 halt hősi halált. 1929-ben a falu lakossága 569 fő, akik 10 zsidó kivételével katolikusok. A községben ekkor Önkéntes Tűzoltó, Levente, ill. Lövész Egyesület működik. Katolikus elemi iskolájában, 1 tanteremben, 6 osztály 68 rendes tanulója mellett 31 ismétlő iskolást is oktattak. Szeghalmy Gyula 1938-ban még a település 94 házában 532 lakosról tesz említést, akik főként földműveléssel foglalkoztak. A lélekszám a második világháború óta folyamatosan csökken.

Az 1950-es évek első felében két termelőszövetkezet alakult a faluban, ezek 1956-ban felbomlottak. Az 1954. évi nagy árvíz pusztította a falut, mely ekkor költözött a Dunától távolabb eső mai helyére, a korábban a falun kívül felépített iskolaépület köré. Az árvíz után hatalmas földterületet mozgattak meg, hogy megerősítsék a töltést, ez újabb értékes termőterület elvesztését jelentette. A több szempontból is hátrányos helyzetű településen a helyi munkalehetőségek beszűkülése, a városba való napi ingázás nehézségei, az oktatási intézmény „elköltöztetése” a fiatalok elvándorlását, ez viszont a lakosság elöregedését, ezáltal a lélekszám fokozatos csökkenését eredményezi. Az utóbbi években, pedig a Duna elterelése miatt tapasztalható vízhiány sújtja a falut a környező településekkel együtt. Az 1960-ban még 510 lakosú Kisbodak lélekszáma 1996 végén 384 fő volt. Mára azonban újra növekvő a lakosság száma. A község vízvezeték- és csatornahálózattal rendelkezik, az előbbihez 150, az utóbbihoz eddig 77 lakás csatlakozott. A településen sem óvoda, sem általános iskola nem működik, a gyermekek Püskire járnak át (2007. augusztus 31-ig)A szomszéd településen van a háziorvosi szolgálat székhelye, valamint az egyházi parókia.

A településnek 1990 óta önálló önkormányzata van. Az igazgatási teendőket a püski körjegyzőség látja el 2007. december 31-ig. 2008. január 1-jével Dunaremet községgel együtt Püski körjegyzőség megszünését követően egy új, a Darnózseli központú Darnózseli - Dunaremete-Kisbodak körjegyzőséghez tartozik. A kisbodaki és dunaremetei kisdiákok, illetve óvodások pedig 2007. szeptember 1-jétől Darnózselibe járnak a Szigetköz Körzeti Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktati Intézménybe, és a Gólyavár Körzeti Napköziotthonos Óvodába, illetve annak a Püski község területén működő tagovodájába. Helyben található egxy gyönyörűen felújított művelődési ház és benne a több mint 3. 000 kötetes könyvtár. A faluban egy élelmiszerbolt, illetve két vendéglátóhely található. A községben 40 körüli a távbeszélő fővonalak száma, de az internetes hálózat (rádiós)teljesen lefedett. A képviselő-testület házhelyeket alakíttatott ki a letelepülni szándékozók részére.

Nevezetességei

Az új építésű templom

A falu nagyon gazdag hagyományokban és szokásokban. Ez a község viszonylagos elzártságával magyarázható. A szokások közül érdemes megemlíteni a Balázs-járást, a Pünkösdi királyné-járást, a Szent Család járást, valamint a még ma is élő lakodalmas szokásokat. A község nevezetessége a falu közepén álló kőkereszt, melyet a földesúr neje, Khuen Mária grófné állíttatott 1817-ben. A hagyomány szerint eredetileg templomot akart építtetni, de erről lebeszélték attól félvén, hogy az utódoknak sokba kerül majd a fenntartása. 1993-ban épült fel a falu modern temploma, Becker Gábor és B. Greskovics Klára tervei alapján. A templomot Szent Balázs és Szent László tiszteletére szentelték fel 1993. szeptember 5-én. A falu környéke gazdag természeti értékekben, a település határában elterülő Pálffy-erdő a Szigetközi Tájvédelmi Körzet része. A Duna mellékágaiban horgászni, csónakázni lehet

Következő községek

További községek